Chapter 12: Friendship? Yes, please.

Tudom, tudom, sokat késtem a résszel :( Sajnálom... tényleg! De egy jó tanács mindenkinek: SOHA az életben ne legyetek olyan hüyék, hogy mindössze egy vírusos pendrive-on tartsátok az összes kész/félkész történeteteket! Bori xoxo

- Aztán jó kisfiú legyél! Ne drogozz, ne igyál, ne csajozz! Értve?- öleltem meg szorosan Zaynt.
Halkan felnevetett és magához húzott. Hiányozni fog… Pont mikor hozzászoktam, hogy megint itt van velem, már el is megy. Félre ne értsetek, nem okolom, csak… mondjuk ki, szar.
- Ti meg vigyázzatok magatokra!- öleltem meg a többieket.
Mert bár csak pár napja ismerjük egymást, de mindegyiküket megszerettem. Olyanok kicsit mintha a bátyáim lennének. Bár az agyi szintjükből ítélve inkább az öccseim.
Kicsit félreálltam, hogy a lányok nyugodtan elbúcsúzhassanak.
- Hiányozni fogok, Phillip?- állt meg mellettem Niall.
Ezek a kis beszólásai… Valaki nagyon viccesnek gondolja magát. Felnéztem Niallra, de bár ne tettem volna. Karját lazán összefonta maga előtt, szőke haja az égnek állt, pilótaszemcsije fényesen csillogott. Hogy lehet egyszerre ilyen idegesítő és imádnivaló?!
- Nagyon- mondtam gúnyosan. –Ne tudd, mennyire siratlak, Horan!
- El tudom képzelni, hidd el, Phillip- vigyorodott el, majd ellökte magát a korláttól, amin eddig lazán támaszkodott, megfogta a bőröndjét és megállt a fiúk mellett.
Hát ez kész. Valaki nagyon menőnek hiszi magát, csak mert ő a nagy Niall Horan. Adie, tökre úgy beszélsz mintha téged nem nyűgözne le. Pedig ha tudná az igazat…
A fiúk intettek egy utolsót, majd otthagytak minket. Danielle és Eleanor együtt jöttek kocsival, így ők elköszöntek tőlünk és már ott sem voltak. Maradtunk hárman. Szuper.
- Ali, nem megyünk el valamerre?- néztem a lányra, aki szomorúan nézett arra a pontra, ahol eltűntek a fiúk.
- Öhm…- eszmélt fel a bambulásból. –Hyde Park?
- Oké- vontam meg a vállamat. Nekem olyan mindegy.
Elköszöntünk Sandrától, majd elindultunk, hogy kiélvezzük az utolsó nyugodt napokat.
Szeptember 1.
- Nyugi, biztos találsz egy csomó barátot!- mondta Mandy és megszorította a kezemet.
A kocsijában ültünk, ami az új iskolám parkolójában állt. Új suli. Csak ezt ne! Eleve is borzasztó, ha sulit kell váltanod, de pont utolsó évre? Szörnyű. És legnagyobb szerencsétlenségemre Alivel sem járok egy suliba, így totál ismeretlen az egész. Szuper.
- Akkor én megyek!- fogtam meg a táskámat és kinyitottam az ajtót.
- Ügyesen!- kiáltott még utánam Mandy, majd kitolatott és eltűnt a parkolóból.
A gyomrom görcsben állt és közel álltam, hogy kidobjam a reggelimet. Hé, nem is reggeliztem! Probléma megoldva.
Az iskolaépület hatalmas volt, de viszonylag hamar megtaláltam a titkárságot, ahol eligazítottak, hogy hova kell mennem. Az első órám irodalom. Ezt is jól kifogtam. Pont csengőkor értem a teremben, ahol elég nagy feltűnést keltettem. Nyugi, Adie, minden csoda három napig tart.
Megcéloztam az egyetlen üres helyet a hátsó sorban. Beültem a padba és végre szemügyre vehettem az új osztálytársaimat. Kisebb csoportokban álldogáltak, összeszokott kis csapatnak néztek ki.
- Te ki vagy?- fordult hátra az előttem ülő szőke hajú fiú.
- Adie Phillip- mosolyogtam rá. –Bradfordból költöztem ide a nyáron.
- Cody Smith- mosolyodott el ő is. –Ismersz itt valakit?
- Nem…- motyogtam.
- Akkor segítek, oké?- mondta vidáman, mire megszeppenten bólintottam egyet. –Az a kis csoport ott –mutatott egy 5-6 főből álló lánycsoportra – a menőbbekhez tartoznak, nem ajánlom őket barátkozni. Ott vannak a stréberek – mutatott pár emberre a terem elején – ők sem túlságosan hozzád valók. Ő itt Jenna – mutatott egy szőke, emós lányra, aki egy sötét hajú sráccal smárolt a mellettünk lévő asztalnál – az ikertesóm, és Ray, a legjobb haverom. Aztán ott vannak a kosarasok – pár kigyúrt fiú – és a kockák – megint csak néhány fiú. Remélem segítettem!- mosolygott.
- El sem tudom mondani mennyire- mosolyogtam hálásan. Máris könnyebb.
Ebben a pillanatban Ray és Jenna az asztalunkhoz léptek.
- Hali, csajszi!- köszönt Jenna és a szájában lévő rágót kezdte pukkasztgatni.
- Heló, idegen!- nézett rám Ray és nem túl diszkréten végimért. Ember, ott áll melletted a barátnőd! Pff…
- Adie vagyok- köszöntem halkan.
Szerencsére bejött a tanár, Mr. Thetcher, így nem kellett tovább beszélgetnem Ray-jel és Jennával.
- Látom, új diák érkezett a köreinkbe!- szemüvegét kissé megemelve meredt rám.
- Adie Phillip vagyok- mutatkoztam be udvariasan.
- Nem kérdeztem- dobta le a naplót az asztalra.
Cody hátrafordult és felém tátogta, hogy: Mindig ilyen, ne is törődj vele!, mire én elmosolyodtam.
Nem érdekelt túlságosan, a régi sulimban sem kedvelt egy tanár sem. Már az óra felénél járhattunk, amikor megcsörrent a telefonom. Zayn volt az.
- Miss Phillip, gondolom olvasta a házirendet!- szólalt meg fenyegetően Mr. Thetcher.
- Természetesen, uram- mondtam udvariasan, de majdnem elröhögtem magamat. Az előttem ülő Cody válla is vészesen remegett.
- Akkor minden bizonnyal tudja, hogy most köteles ideadni a telefonját- mondta és felém nyújtotta a kezét.
Abban a pillanatban, amikor a tenyerébe helyeztem a telefonomat, az újból megszólalt. Hopszika.
- Úgy látszik Zayn nem nyugszik!- jelentette ki a tanár, mire belőlem olyan hangos röhögés tört ki, hogy utólag komolyan szégyellem. Viszont ahogy elkezdtem hangos nevetni Cody sem bírta tovább és csatlakozott hozzám. Zengett tőlünk a terem.
- Miss Phillip, Mr. Smith, kifelé!- rivallt ránk a tanár, mire mi egymásba kapaszkodva kivánszorogtunk a teremből.
A folyosón aztán már éppen kezdtünk lenyugodni, csak aztán egymásra néztünk és megint kitört belőlünk. A földön fetrengtünk a röhögéstől. Szó szerint.
- Ez… haláli… volt!- törölgettem a szememet.
- Ez kész- ült le egy padra Cody és megpaskolta maga mellett a helyet.
Cody szerencsére tipikusan az a srác (mint később kiderült deszkázik), akit egyáltalán nem érdekel, hogy hány óráról küldik ki, viszont nagyon jókat lehet vele beszélgetni meg röhögni.

 ‎- Amúgy miért költöztetek el?- kérdezte mikor már kint ültünk a suli udvarán egy-egy fának támasztva a hátunkat.

- A szüleim autóbalesetet szenvedtek egy éve. Kellett a környezetváltozás- vontam meg a vállam és örültem, hogy már viszonylag könnyen tudok beszélni a dolgokról.

- Sajnálom. Hidd el, nem olyan rossz ez a suli!- mondta. –Bár tudom, nem úgy tűnik.

- Hát… eddig nem tett túl jó benyomást- néztem fel a ridegen magasodó szürke kőépületre. –Öhm… Jenna és Ray… velük szoktál lógni?

- Ray a legjobb haverom, de tudom, hogy egy lányt sem kímél. Jenna aranyos, testvérként általában jófej, de meglehetősen labilis és hát most hogy ők együtt vannak… nem is tudom. Nem tetszik ez így nekem- komorult el egy kicsit az arca.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd visszamentünk. Összesen 6 óránk volt, de egyik sem volt vészes. Főleg így a tanév elején nem tűntek nehéznek.

- Szia, csajszi!- hallottam meg egy vidám hangot mögülem, mikor Codyval kiléptünk az iskolakapun.

- Ali!- öleltem meg a lányt. –Te?

- Gondoltam megnézlek- kacsintott rám, majd felvont szemöldökkel Codyt kezdte vizsgálgatni.

Gyorsan bemutattam őket egymásnak, majd elköszöntem Codytól és Alivel hazaindultunk. 

- … és akkor megszólalt a tanár, hogy: Úgy látszik Zayn nem nyugszik! és ezen Codyval annyira elkezdtünk röhögni, hogy kiküldtek- meséltem Alinek, miközben a DVD-k között turkáltunk, hogy valami értelmeset találjunk.

- Szívek Szállodája 5. évad?- mutattam fel az egyik DVD-t.

- Oki- bólogatott, majd kényelmesen elhelyezkedtünk és belekezdtünk.

*

- Ha ennyire szeretsz rajzolni, miért nem mész el egy rajzsuliba?- kérdezte Cody, miután hirtelen hátrafordult (amivel kisebb szívbajt hozott rám szokás szerint).

- Öhm… ezen még sosem gondolkodtam- mondtam zavartan.

- A nővérem is járt régebben. Ha akarod, elkísérlek!

Elfogadtam Cody ajánlatát, így suli után nekivágtunk Londonnak. Zaynék házától nem messze egy kis mellékutcában volt a rajzsuli.

- Ez az!- mutatott egy neonzöldre festett ajtóra, amit különböző virágmotívumok díszítettek. Menő.

Kinyitottuk az ajtót, ami hangos csattanással csapódott be mögöttünk. Egy tágas teremben voltunk, ahol körben festékállványok mögött egy-egy ember álldogált. A kör közepén egy óriási virágcsokor helyezkedett el. A levegőt átjárta a tempera és a friss papír illata.

- Szervusz!- toppant elénk egy alacsony nő. –Katy vagyok!

- Öhm… jó napot!- ráztam vele kezet.

Katy tipikusan olyan ember, akit megnézel magadnak az utcán. Élénknarancssárga fürtjei mindenfelé álltak a feje tetején, óriási lencséjű szemüvege többszörösére nagyította szénfekete szemét, amivel vidáman nézte az embert.

- Adie Phillip vagyok és szeretnék rajzórákra járni-mondtam miután Cody oldalba bökött.
- Gyere, gyere! Angie! Angie!- kezdett el kiabálni.

Hirtelen egy mosolygós, vöröses barna hajú lány lépett elő az egyik vászon mögül. Csíkos pólója és farmerje tiszta festék volt.

- Ő itt Adie- mutatott rám Katy. –Szeretne részt venni az órákon. Segítenél neki?

- Persze- mosolygott továbbra is és a kék szemeivel engem fürkészett.

Ezzel Katy, amilyen gyorsan jött el is tűnt. Cody pedig miután látta, hogy elleszek, elköszönt és lelépett deszkázni. Angie két vászonhoz vezetett minket. Az egyiken már az ő félig kész munkája feküdt. Gyönyörű volt.

- Ez nagyon szép- mutattam a képre, mire Angie csak legyintett.

- Nem olyan nagy szám. Amúgy Angelina Vanne vagyok, Katy a nagynéném. Vagy valami ilyesmim. A szüleim miatt vagyok itt egyébként, elegük lett abból, hogy mindig valami balhéba kerülök, így elküldtek „alkotni”- forgatta a szemeit. –Nem mintha nem szeretnék rajzolni, félre ne érts, imádom. De mi az már, hogy azért elküldenek, hogy megjavuljak? A rajzolástól nem leszek jobb. Hülyeség.

Angie-ből csak ömlött a szó. Közben a kezembe nyomott egy különböző mérető ecsetekkel teli üveget, meg egy csomó festéket, így aztán miközben hallgattam a lány monológját, elkezdtem a festést.

Óvatos mozdulatokkal kezdtem, a hófehér vásznon túl könnyű hibázni. De aztán egyre jobban belemerültem. Az apró rózsaszín virágokat nagy műgonddal, finom ecsetvonásokkal festettem, a virágok szárából álló zöld dzsungelt pedig laza, könnyed mozdulatokkal. A háttérben Katy valami halk, megnyugtató zenét kapcsolt be. 

2 órával később fáradtan simítottam végig a homlokomon, amin következtében az egész kék és zöld foltos lett. De a kép… Az valami elképesztő lett. Már éppen kezdtem volna elhinni, hogy van tehetségem, mikor megláttam Angie-ét. Az a lány egy őstehetség. A fehér vásznán egy össze-visszakent színes kavalkádból emelkedett ki a virágcsokor.

- Ez gyönyörű- nyögtem ki.

A lány csak elmosolyodott és megrántotta a vállát.

Hát igen. Angie Vanne. Azon a napon nem gondoltam, hogy ő is milyen fontos lesz az életemben. Hogy mennyi monológját fogom még végighallgatni a semmiről. Hogy azon kivételesek egyike leszek, akik meghallják őt hallgatni.

Díj :))

Hát megint csak hali nektek :)) És újabb díjat kaptam, amit nagyon köszönök Kicsimonának :))

Szabályok:

1.Tedd ki a képet!
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad!
3.Írj tíz dolgot magadról!
4.Küldd tovább 6 embernek!

Tehát akkor 10 dolog (ez hosszú lesz):

1: Balmaz New York-ban élek (ismertebb - ja, tudom, nagyon nagyon ismert hely- nevén Balmazújváros, de az egyik jófej buszsofőr mindig így hívja és én is átvettem :D), ami egy kis piszok köbö a térképen... Igazából szeretek kisvárosban élni, mert így a suli és az otthonom között nap mint nap ingázhatok busszal, ami szerintem elképesztően megnyugtató *-*

2: Általában nem idegeskedek a dolgokon, mert aztán elpattan egy ér a fejemben és meghalok ;)

3: Nagyon szeretem a kémiát és bioszt, de amikor hullafáradtan hazaérek este nem a legszebb még egy kétórás kémiaórát végigülni tesómmal...

4: Idegesítő szokásom, hogy bealszok este zenehallgatás közben, aztán amikor jön egy hangos szám felébredek -_-

5: Utálom, ha valaki anélkül ítélkezik, hogy megismerné. Emiatt volt már jó pár vitám anyámmal többek között Justinról... Mert én mindig kiállok a véleményem mellett, ezt el kell fogadni.

6: Utálom, ha valaki megsértődik valamin és nem bírja kinyögni, hogy mi a baja. Komolyan ezt utálom a  legjobban minden emberi tulajdonság közül.

7: Szeretnék Skóciába menni egyetemre *-*

8: Tanulok gördeszkázni :)

9: A zenei ízlésem elég öhmm...széles :D 1D, Justin, Green Day, Ed Sheeran, Eric Saade, Good Charlotte, Linkin Park, Simple Plan, My Chemical Romance stb...

10: Rengeteg életcélom közül az egyik, hogy szerezzek egy lila Jack Wills pulcsit *-* (meg elmenni egy Justin és Eric koncertre, szerezni egy Suprát, összeházasodni Harryvel stb.)

Az az igazság, hogy lehet, hogy izékének néztek (szókincsem valami elképesztő :D), de akiknek már küldtem díjakat, annak nem fogom odaadni a hatvanadikat is, így a hat írónak való továbbküldést passzolnám...Ez van, Sprite.

A rész hamarosan jön :))

Bori xoxo

Chapter 11: Would you like it?

*Liam szemszöge*
„Shut the door
Turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this
Even though I try…”
A zene ment tovább, de én nem folytattam az éneklést.
- Mi van?- vette le a fejéről a fülhallgatót Harry és értetlenül rám bámult. –Itt még te jössz!
- Zayn, meg tennéd, hogy nem bámulsz rám, mintha megöltem volna valakit?- néztem az említettre.
- Idegesít, hogy tegnap kettesben voltatok. Neked barátnőd van, nem szórakozhatsz vele!- csattant fel.
- Nem történt semmi, Zayn, nyugodj le!
- Beavatnátok minket?- lépett közénk Louis.
- Liam és Adie tegnap jól elszórakozott kettesben- közölte gúnyosan.
- Mi van?!- szólalt meg Niall.
- Mindössze elmesélte, hogy mi történt Bradfordban- közöltem és Zaynt bámultam, hogy vajon hogy reagál.
Elkerekedett szemmel nézett.
- Mindent?- nyögte ki.
Bólintottam, ő pedig szótlanul meredt rám.
- Én… tudom, hogy hibát követtem el. És sajnálom, hogy azt feltételeztem rólad, hogy szórakozol Adie-vel. De ő nagyon fontos nekem és sosem szerettem, ha fiúkkal van… Mert mindig rám maradt a feladat, hogy összeverjem őket, ha megbántották- nevette el magát kínosan.
A tekintetem Niall felé rebbent, aki ellenségesen tekintett a világra. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy… Á, biztos nem!
*Adie szemszöge*
- Kicsit tudnád balra fordítani a fejedet?- kértem az előttem ülő Alit.
Tökéletes. A füzettömböm felé hajoltam és tettem néhány merész vonást a szénfekete krétámmal.
- És élvezted a tegnapi bulit?- kérdezte miközben próbált a lehető legkevesebbet mozogni.
A Hyde Parkban ültünk és kiélveztük a nyári szünet utolsó hetét. Én egy öreg tölgyfának támasztottam a hátam és már nyakig festékes és grafitos voltam. Körülöttünk száradtak a már kész munkák (4-5 portré Aliről), néha megálltak az emberek, hogy megnézzék, de amúgy egyedül üldögéltünk.
- Hát… egész jó volt. Dumáltam egy jót Liammel- vontam meg a vállam és próbáltam tökéletesen lerajzolni Ali halvány mosolyát.
- Liammel?- vonta fel a szemöldökét, mire rászóltam, hogy ne mocorogjon.
- Igen, Liammel. Jó fej.
- Tehát jó fej- mondta sejtelmesen és láttam, hogy nehezére esik visszatartani a nevetését.
- Ne magyarázz bele semmit, lécci! Múltkor még teljes bizonyossággal állítottad, hogy szerelmes vagyok Zaynbe, most meg már Liammel jössz?- dühöngtem, de közben rimánkodtam az égiekhez, hogy nehogy felhozzon egy másik One Direction tagot.
Egy ideig csendben ültünk, én belemerültem a rajzolásba, Ali meg a gondolataiba, amikor megszólalt a telefonom.
- El ne moccanj!- szóltam rá a lányra, miközben próbáltam úgy kivenni a telefonomat a zsebemből, hogy lehetőleg ne legyen tiszta festék a gatyám. Bár ahogy végig néztem magamon, rá kellett jönnöm, hogy ezzel egy kicsit elkéstem.
- Hali!- szóltam bele.
- Szia!- köszönt Zayn. –Alivel vagy?
- Ühüm, miért?
- El tudnátok jönni hozzánk? Mondjuk ebben a pillanatban?- a hangjában izgatottság hallatszott.
- Persze, indulunk. Puszi- nyomtam ki.
Gyorsan vázoltam a helyzetet Alinek, majd elindultunk a fiúk házához. A metrón egy kicsit megnéztek minket az emberek, ugyanis én tiszta festék meg krétapor voltam, de nem annyira zavart.
- Sziasztok!- nyitott ajtót Harry és rácuppant Ali szájára.
Hagytam őket és bementem a nappaliba, ahol szerencsétlenségemre mindössze egy ember ült. Niall.
- Hali, Horan!- dobtam le magamat a lehető legtávolabbi fotelbe.
- Mi van, félsz tőlem, Phillip?- húzta egy féloldalas mosolyra a száját. Adie, miért is nézed te a száját?
Kicsit elvörösödtem, de mikor megláttam, hogy nagyjából a szoba két végében ülünk kitört belőlem a röhögés.
- Nem félek- néztem a szemébe, hogy bizonyítsam semmi oka a nagyképűsködésre, de ahogy megláttam azt a kék szempárt, már nem voltam benne biztos. Igazából a saját nevemben sem voltam biztos. Adie! Ja, tényleg…
- Na, emberek!- törte meg a csendet mögöttem Louis, mire hirtelen elkaptam a tekintetemet Niallről. –Azért hívtunk titeket ide, mert lenne egy elég fontos bejelenteni valónk!
A háta mögött megjelent Zayn és Sandra, Harry és Ali, Liam és Danielle (ha jól emlékszem a nevére) és Louis barátnője. Fantasztikus… Ki az egyedüli szingli rajtam kívül? Köszi, puszi Horan.
- Tehááát… kaptunk egy lehetőséget!- mondta izgatottan Harry.
- Bökjétek már ki!- mondta Ali.
- Los Angelesbe hívtak minket. 1 hónapra- bökte ki Louis.
1 hónap?! Pont mikor sikerült rendeznem a dolgokat Zaynnel?
- Tehát elmentek egy hónapra?- nyögte ki Louis barátnője.
- Tudjuk, hogy sok idő, de nagyon nagy lehetőség- ölelte át Louis. Talán mégis tök jó, hogy szingli vagyok… Most nem kell siratnom senkit.
- És mikor indultok?- léptem Zaynhez, akinek éppen a nyakában csüngött Sandra.
- Holnap- mondta, majd az arcát a lány hajába temette és valamit motyogott a fülébe.
Szuper. Imádom. Minden fantasztikus… Észrevétlenül kilibbentem az erkélyre.
1 hónap sok idő. Zaynnel pont rendeződtek a dolgok erre elhúznak Los Angeles-be. Miért most? Nem hittem, hogy minden egyszerű lesz, de ez így… A hírnév árnyoldala. Huhh, de költői vagyok mostanában.
- Mi az, menekülsz?- hallottam meg egy hangot mögülem. Pont te kellesz.
- Csak nem akarok zavarni- mondtam érzelemmentes hangon.
- Szerintem Zayn tőled is el akar köszönni - forgasd meg a kést még, oké?
- Ja, biztosan- fordultam meg hirtelen.
Ott állt a falnak támaszkodva és engem figyelt csendben.
- Végülis a barátnője. Ő lesz az első számú lány az életében- mondta, majd megfordult és visszament a házba.
Hát, kösz, Horan! Elsétáltam a kert legtávolabbi részébe, de a gondolataim nem hagytak békén. Mint egy feldühödött méhraj keringtek a fejemben.
„Végülis a barátnője. Ő lesz az első számú lány az életében.” Szőkeség ezzel pont a dolgok közepébe talált. Egész életemben megszoktam, hogy én vagyok a legfontosabb lány Zayn számára, de megkockáztatom azt mondani, hogy én voltam a legfontosabb ember a számára. Nem féltékeny vagyok, csak… Jó, oké, féltékeny vagyok! Ő volt a legjobb barátom, mindent velem beszélt meg, most meg tessék, örüljek, ha a repülőtéren majd egy helót odalök. Ez van, Adie, második lettél. Sőt… ki tudja hányadik.
- Nem jössz be?- hallottam meg egy hangot a hátam mögött.
- De, megyek- mondtam egy kicsit talán túl rideg hangon. Adie, nem ő a hibás, ne büntesd!
- Mi a baj, Ay?- fordított magával szembe Zayn.
Megráztam a fejem és egy széles mosolyt erőltettem magamra, ami inkább volt mondható vicsornak.
- Figyelj, az a baj, hogy elmegyünk?- nézett mélyen a szemembe.
- Hiányozni fogsz- öleltem meg.
- Héj, nyugi, nekem mindig te leszel a legfontosabb! Kicsit talán másabb a felállás, amiatt hogy ismert lettem, meg hogy barátnőm van, de téged nem tud senki pótolni! Oké?- emelte fel a fejemet.
Erőtlenül bólogattam. Igaza van. Nem fogom hagyni, hogy megint elveszítsem.
Visszasétáltunk a házba, ahol Sandra rögtön Zayn nyakába vetette magát. Én lehuppantam a kanapéra és bámultam ki a fejemből.
- Ti ismeritek már egymást?- bökött meg Louis, mire feleszméltem a bambulásomból.
- Öhm… szerintem nem. Adie vagyok, Zayn barátja- nyújtottam kezet a feltűnően szép, barna hajú lánynak, aki Louis mellett ült. Komolyan kisebbségi komplexusom van. Sandra, Danielle, Ali és ő is fényévekkel szebb nálam.
- Eleanor- mutatkozott be ő is egy aranyos mosollyal.
- Ismerkedünk, Phillip, ismerkedünk?- dobta le magát mellém Niall. Miért ilyen imádnivalóan idegesítő?!
- Ne fárassz, Horan, nem leszünk jóban- temettem az arcomat a kezeimbe.
- Jut eszembe, Adie! Zayn hány pasidat is verte össze?- húzogatta a szemöldökét.
Tátott szájjal meredtem rá. HOGY MIVAN?! Az nem lehet…
- Honnan veszed ezt?- nyögtem ki pár másodperc némaság után.
- Zayntől?- nézett rám furcsállva Louis.
A tekintetem az említett fiú felé rebbent, aki próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát.
- Zayn, beszélhetnénk?- léptem oda hozzá és válaszát meg sem várva egy határozott rántással felszedtem a kanapéról és a konyha felé vonszoltam.
- 5 font Zaynre- hallottam meg Niall suttogását mögülem.
- Hülye vagy? Nem láttad, hogy rántotta fel? Tartom- súgta vissza Louis.
Eközben berángattam Zaynt a konyhába. Lesütötte a szemét.
- Csak egyet szeretnék kérdezni! Hány pasimat verted meg?- sziszegtem az arcába.
Beharapta a száját, majd halkan megszólalt.
- Hát Max megérdemelte. Jared meg felbosszantott. Mike-nál talán nem volt igazam. Asszem ennyi- motyogta.
- Hát ez kész. Te komolyan összeverekedtél az ÖSSZES pasimmal?- rikácsoltam.
- De csak miután szakítottatok- mentegetőzött és bűnbánóan pislogott.
- Zee, szemeket nem ér bevetni!- nevettem el magam, amikor felvette a barna-kiskutya-szemeim-vannak-nem-vagy-képes-bántaninézését.
Erre ő is elmosolyodott, majd visszamentünk a többiekhez, akik kérdőn tekintettek ránk.
- Amúgy meg mióta vagy ilyen erős?- kérdezte Zayn, mikor visszaültünk.
- Ezt úgy kérdezed, mintha nem együtt jártunk volna vagy 5 évig karate edzésre- forgattam meg a szemeimet.
- Ez mikor?- vigyorodott el Harry.
- Még régebben. A nindzsa korszakunkban- nevettem el magamat.
- Phillip, határozottan fura vagy!- jegyezte meg Niall.
- Te meg határozottan kedves, Horan!- forgattam a szemeimet, amin a többiek jót röhögtek.
- Adie, mutassuk meg a rajzokat!- kiáltott fel Ali.
Alison, meghalsz! Küldtem felé egy gyilkos pillantást, de természetesen nem értette el.
- Az előszobában raktam le őket- sóhajtottam fel, majd becsukott szemmel hátradőltem. Pontosan Niall karjára. Úristen! Legszívesebben úgy maradtam volna, de az mennyire lenne kínos 1-től 10-es listán? 12. Adie, te egy matekzseni vagy! És már megint magammal vitatkozok…
- Arrébb, Horan!- mordultam fel ki sem nyitva a szemeimet.
- Talán légy szíves!- mondta, de nem mozdult.
- Horan!- szóltam rá még egyszer.
- Igen, Phillip?- suttogta a fülembe. A lehelete csiklandozta a nyakamat, és megborzongtam. Ha tudná, hogy mivel játszik most…
- Rakd. Arrébb. A. Kezedet!- szótagoltam és kinyitottam a szememet.
A szobában mindenki mással foglalkozott és most nagyon örültem, hogy senkit nem érdekelt a beszélgetésünk.
- Szeretnéd?- suttogta még mindig a fülembe. Úristen, ezt most csak én értettem nagyon félre?!
Teljesen elvörösödtem és a szemem sarkából láttam, hogy Niall elégedetten vigyorog. Visszakapod ezt még, Horan! Most erre mit mondjak?
- Itt vannak a képek!- lépett be Ali a szobában, kezében egy kupac rajzlappal.
Bevallom nem lettek rosszak, Aliről viszonylag könnyen lehet jó portrét készíteni, szóval nem volt olyan nehéz dolgom, de a többiek ettől függetlenül is odavoltak a képekért.
- Ez elképesztő!- ámuldozott Louis.
- Nagyon tehetséges vagy!- mosolygott rám Danielle, akivel eddig még nem sikerült beszélnem.
- Ügyes, Phillip!- hallottam meg egy hangot mögülem. Az előző beszélgetésünk még mindig az agyamban zengett.
- Köszi- mondtam zavartan. –Én azt hiszem megyek!
Elmondták, hogy holnap hova menjek búcsúzkodni és hogy mikorra, majd elköszöntem tőlük és hazaindultam.
Verd már ki a fejedből, légy oly’ szíves! Adrienne, nagyon rosszul fogsz ebből az egészből kijönni! Felejtsd el! De… Azok a kék szemek! Adrienne, azonnal hagyd ezt abba! Szuper megint magammal beszélgetek. Az örültség első jele. Vagy a második, már nem emlékszem. Lényeg, hogy nem jó. Most mi a francot csináljak?!

Díj *-*

Na ki kapott díjat? Na ki? :D Jól van, nem volt nehéz kérdés, természetes, hogy az unokatestvérem szomszédjának férjének főnőkének a nevelt lányának a kiscicája :) Bocs, vicces kedvemben vagyok, merthogy DÍJAT kaptam :)) Köszönöm szépen Regcs1D-nek, aki érdemesnek talált erre! ♥

Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra.
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat.
3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak.
4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.]
5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk.

Akiknek küldeném:

kicsimona-1dforever.blogspot.com

nixon.blog.neon.hu (bár most kezdte nekem nagyon tetszik)

onedreamonedirection.blogspot.com

Nagyon gáz bevallani, hogy fanfictiont hamarabb olvastam, mint hogy halvány lila gőzöm is lett volna, hogy az 1D egy létező dolog? :$ Pedig nálam így volt... Kedvencem Harry ♥, leendő férjem :) És öhm... mert elképesztően édes gödröcskéi vannak, mert ahogy magyarázni tud percekig a semmiről, az valami halálaranyos, amikor zavarban van, mert Louis megint elérte :D, amikor fáradt, de még mindig foglalkozik a rajongóival, amikor érthetetlen dolgokat ír ki twitterre, amikor egy pillantással eléri, hogy még biztosabb legyek abban, hogy ő a tökéletes ember ♥

Azt hiszem most ennyi... :)

Chapter 11: Partytime with Liam

‎- Szia, kislány!- kapott fel Zayn. Röhögve megpörgetett a levegőben, garantáltan ránk vonva az összes vendég figyelmét.
Nem voltunk sokan, az emberek kisebb csoportokban beszélgettek, a buli még nem indult be. Azt viszont rögtön kiszúrtam, hogy egy lány, kérdő tekintettel bámul minket.
- Öhm… Zayn, azt hiszem valakinek be kéne mutatnod?- motyogtam, mikor lerakott a földre.
A lány pont akkor ért mellénk.
- Szia, Sandra vagyok!- nyújtotta felém a kezét. Ártatlannak tűnt.
- Adrienne, de mindenki Adie-nek hív- ráztam vele kezet.
- És öhmm… mióta vagytok együtt?- Ilyenkor mi a fenét kéne kérdezni?
- Egy hónapja- mosolygott szélesen a lány, Zayn pedig átölelte a derekát. Aranyosak voltak, na.
- Ali itt van?- nem volt túl sok kedvem a turbékoló párocskát nézni. Sosem bírtam az ilyesmit. Ritka rossz gyertyatartó vagyok, mondjuk ki őszintén.
A kérdésem egy másodperc múlva teljesen feleslegessé vált, ugyanis egy hangos sikítás kíséretében valaki a hátamra ugrott.
- Csajszi, azt hittem már sosem érsz ide! Hol késlekedtél?
Hirtelen megláttam Niallt, aki gúnyosan felhúzta a szemöldökét, ahogy várta a válaszomat. Az a kihívó arc, ahogy összefonta karjait a mellkasa előtt, azok az ellenállhatatlan kék szemek… ADRIENNE!
- Szoktam én bárhova időben érkezni?- tettem fel a költői kérdést. Nem fogom megadni Niall Horannek azt az örömöt, hogy megmondom hol voltam. Ez kettőnk harca.
- Hali, Adie!- érkezett meg Harry is. Szuper. Ők még imádnivalóbbak. Most hova meneküljek?
- Hali! Én szerzek valami innivalót…- és már ott sem voltam. Bár szerintem nem hiányolnak.
A sok pia mögött találtam eldugva egy kis ásványvizet, így azt magamhoz véve elindultam a kertbe. Ledobtam magam a hintaágyra és elgondolkodva kortyolgattam a vizemet. Így aztán egyáltalán nem számítottam arra, hogy valaki közvetlenül mellettem szólal meg…
- Min gondolkodsz ennyire?
Ijedtemben félrenyeltem a vizet és fulladozva próbáltam visszajuttatni a helyes útra. A könnyeimen keresztül még meg tudtam állapítani, hogy Liam ült le mellém.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni- mondta miután kissé lecsillapodtam.
- Semmi baj- sepertem ki a hajszálakat az arcomból. –Te hogyhogy nem bent vagy?
- Harry és Zayn rendezte a bulit, tele van sznobokkal, akiket csak ők ismernek.
- És akkor inkább töltöd az estédet egy fulladozó idegennel- állapítottam meg nevetve. Liam jó fej.
- És te miért nem bent fulladozol?
Egy pillanatra rápillantottam az arcára. Megbízhatok benne.
- Nincs kedvem gyertyatartónak lenni. Meg elszoktam a buliktól is… Az elmúlt egy évem teljesen más volt- kissé megborzongtam, mert bár a nyár legvégén jártunk, este lehűl a levegő. Meg hát az emlékeim se olyan kellemesek…
- Tessék - nyújtotta felém a pulcsiját Liam. Határozottan jó fej.
- Elmeséled mi történt? Csak mert én nem teljesen értem. Például mi volt ez a veszekedés-szerűség Zaynnel?
Kifújtam a mélyen bent tartott levegőt. Öntsük ki a szívünket? Öntsük…
A lábamat törökülésbe húzva Liam felé fordultam és belefogtam. Elmeséltem, hogy milyen jó barátok voltunk. Hogy milyen volt a baleset napja, hogy mennyire egyedül voltam. Beavattam abba, hogy hogy távolodtunk el Zaynnel. Hogy az elmúlt egy évben nem is igazán éltem.
- Ez durva…- mondta a végén. –Sajnálom!
- Ne te sajnáld! Csak most már megérted miért nem akarok bent jópofizni. Meg persze bámulni Horan beképzelt fejét…- csúszott ki hirtelen a számon.
Liam összevonta a szemöldökét.
- Mármint?
- Semmi, felejtsd el!- mondtam gyorsan. De ezzel csak felkeltettem az érdeklődését.
- Mi történt köztetek?
- Semmi, csak… azt hiszi, hogy ő mindenkinél jobb- legyintettem.
Na, ezzel még jobban összezavartam. Szuper.
- Én egyáltalán nem ilyennek ismerem őt. Szerintem valamit félreértettél- mondta bólogatva. Hát igen, igazam volt. Liam tényleg imádnivaló, mindig a jót feltételezi az emberekről.
- Lehet- hagytam rá, pedig tudtam, hogy most nincs igaza. Lehet, hogy Niall vele kedves és rendes, de én és a szőke között háború alakul. És nem tudtom, hogy végződik…
Az ajtó hirtelen kitárult. Eddig fel sem tűnt, hogy teljes sötétségben ültünk, csak most, hogy az éles fény szinte megvakított.
- Hát ti?- jelent meg Zayn és Sandra az ajtóban.
A szeme köztem és Liam között cikázott. Talán egy picit félreérthető a helyzet… Én Liam pulcsijában ülök, egész közel a fiúhoz, teljes sötétségben.
- Beszélgettünk. Nem voltunk túl partihangulatban- mondta Liam. Tuti, hogy neki is feltűnt, hogy Zayn aggodalmasan járatja a tekintetét köztünk.
- Aha- mondta hitetlenül. –Liam beszélhetek veled?
- Úristen, Zayn! Ne csináld már! Semmi nem történt!- ezt nem hiszem el, nem az apám!
- Attól még beszélhetek vele!
Liamnek megcsörrent a telefonja, és mentegetőzve elsétált a kert vége felé.
- Azt hiszem, én megyek- pattantam fel.
Nyomtam egy puszit Zayn arcára (Sandrának ez annyira nem tetszett, de meg kell szoknia), majd elköszöntem Alitól is és hazaindultam. Jól esett, ahogy a hideg szél belekapott a hajamba. Tisztáznom kell magamban pár dolgot. A lehető leghamarabb.