Chapter 11: Partytime with Liam

‎- Szia, kislány!- kapott fel Zayn. Röhögve megpörgetett a levegőben, garantáltan ránk vonva az összes vendég figyelmét.
Nem voltunk sokan, az emberek kisebb csoportokban beszélgettek, a buli még nem indult be. Azt viszont rögtön kiszúrtam, hogy egy lány, kérdő tekintettel bámul minket.
- Öhm… Zayn, azt hiszem valakinek be kéne mutatnod?- motyogtam, mikor lerakott a földre.
A lány pont akkor ért mellénk.
- Szia, Sandra vagyok!- nyújtotta felém a kezét. Ártatlannak tűnt.
- Adrienne, de mindenki Adie-nek hív- ráztam vele kezet.
- És öhmm… mióta vagytok együtt?- Ilyenkor mi a fenét kéne kérdezni?
- Egy hónapja- mosolygott szélesen a lány, Zayn pedig átölelte a derekát. Aranyosak voltak, na.
- Ali itt van?- nem volt túl sok kedvem a turbékoló párocskát nézni. Sosem bírtam az ilyesmit. Ritka rossz gyertyatartó vagyok, mondjuk ki őszintén.
A kérdésem egy másodperc múlva teljesen feleslegessé vált, ugyanis egy hangos sikítás kíséretében valaki a hátamra ugrott.
- Csajszi, azt hittem már sosem érsz ide! Hol késlekedtél?
Hirtelen megláttam Niallt, aki gúnyosan felhúzta a szemöldökét, ahogy várta a válaszomat. Az a kihívó arc, ahogy összefonta karjait a mellkasa előtt, azok az ellenállhatatlan kék szemek… ADRIENNE!
- Szoktam én bárhova időben érkezni?- tettem fel a költői kérdést. Nem fogom megadni Niall Horannek azt az örömöt, hogy megmondom hol voltam. Ez kettőnk harca.
- Hali, Adie!- érkezett meg Harry is. Szuper. Ők még imádnivalóbbak. Most hova meneküljek?
- Hali! Én szerzek valami innivalót…- és már ott sem voltam. Bár szerintem nem hiányolnak.
A sok pia mögött találtam eldugva egy kis ásványvizet, így azt magamhoz véve elindultam a kertbe. Ledobtam magam a hintaágyra és elgondolkodva kortyolgattam a vizemet. Így aztán egyáltalán nem számítottam arra, hogy valaki közvetlenül mellettem szólal meg…
- Min gondolkodsz ennyire?
Ijedtemben félrenyeltem a vizet és fulladozva próbáltam visszajuttatni a helyes útra. A könnyeimen keresztül még meg tudtam állapítani, hogy Liam ült le mellém.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni- mondta miután kissé lecsillapodtam.
- Semmi baj- sepertem ki a hajszálakat az arcomból. –Te hogyhogy nem bent vagy?
- Harry és Zayn rendezte a bulit, tele van sznobokkal, akiket csak ők ismernek.
- És akkor inkább töltöd az estédet egy fulladozó idegennel- állapítottam meg nevetve. Liam jó fej.
- És te miért nem bent fulladozol?
Egy pillanatra rápillantottam az arcára. Megbízhatok benne.
- Nincs kedvem gyertyatartónak lenni. Meg elszoktam a buliktól is… Az elmúlt egy évem teljesen más volt- kissé megborzongtam, mert bár a nyár legvégén jártunk, este lehűl a levegő. Meg hát az emlékeim se olyan kellemesek…
- Tessék - nyújtotta felém a pulcsiját Liam. Határozottan jó fej.
- Elmeséled mi történt? Csak mert én nem teljesen értem. Például mi volt ez a veszekedés-szerűség Zaynnel?
Kifújtam a mélyen bent tartott levegőt. Öntsük ki a szívünket? Öntsük…
A lábamat törökülésbe húzva Liam felé fordultam és belefogtam. Elmeséltem, hogy milyen jó barátok voltunk. Hogy milyen volt a baleset napja, hogy mennyire egyedül voltam. Beavattam abba, hogy hogy távolodtunk el Zaynnel. Hogy az elmúlt egy évben nem is igazán éltem.
- Ez durva…- mondta a végén. –Sajnálom!
- Ne te sajnáld! Csak most már megérted miért nem akarok bent jópofizni. Meg persze bámulni Horan beképzelt fejét…- csúszott ki hirtelen a számon.
Liam összevonta a szemöldökét.
- Mármint?
- Semmi, felejtsd el!- mondtam gyorsan. De ezzel csak felkeltettem az érdeklődését.
- Mi történt köztetek?
- Semmi, csak… azt hiszi, hogy ő mindenkinél jobb- legyintettem.
Na, ezzel még jobban összezavartam. Szuper.
- Én egyáltalán nem ilyennek ismerem őt. Szerintem valamit félreértettél- mondta bólogatva. Hát igen, igazam volt. Liam tényleg imádnivaló, mindig a jót feltételezi az emberekről.
- Lehet- hagytam rá, pedig tudtam, hogy most nincs igaza. Lehet, hogy Niall vele kedves és rendes, de én és a szőke között háború alakul. És nem tudtom, hogy végződik…
Az ajtó hirtelen kitárult. Eddig fel sem tűnt, hogy teljes sötétségben ültünk, csak most, hogy az éles fény szinte megvakított.
- Hát ti?- jelent meg Zayn és Sandra az ajtóban.
A szeme köztem és Liam között cikázott. Talán egy picit félreérthető a helyzet… Én Liam pulcsijában ülök, egész közel a fiúhoz, teljes sötétségben.
- Beszélgettünk. Nem voltunk túl partihangulatban- mondta Liam. Tuti, hogy neki is feltűnt, hogy Zayn aggodalmasan járatja a tekintetét köztünk.
- Aha- mondta hitetlenül. –Liam beszélhetek veled?
- Úristen, Zayn! Ne csináld már! Semmi nem történt!- ezt nem hiszem el, nem az apám!
- Attól még beszélhetek vele!
Liamnek megcsörrent a telefonja, és mentegetőzve elsétált a kert vége felé.
- Azt hiszem, én megyek- pattantam fel.
Nyomtam egy puszit Zayn arcára (Sandrának ez annyira nem tetszett, de meg kell szoknia), majd elköszöntem Alitól is és hazaindultam. Jól esett, ahogy a hideg szél belekapott a hajamba. Tisztáznom kell magamban pár dolgot. A lehető leghamarabb.