Chapter 11: Would you like it?

*Liam szemszöge*
„Shut the door
Turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this
Even though I try…”
A zene ment tovább, de én nem folytattam az éneklést.
- Mi van?- vette le a fejéről a fülhallgatót Harry és értetlenül rám bámult. –Itt még te jössz!
- Zayn, meg tennéd, hogy nem bámulsz rám, mintha megöltem volna valakit?- néztem az említettre.
- Idegesít, hogy tegnap kettesben voltatok. Neked barátnőd van, nem szórakozhatsz vele!- csattant fel.
- Nem történt semmi, Zayn, nyugodj le!
- Beavatnátok minket?- lépett közénk Louis.
- Liam és Adie tegnap jól elszórakozott kettesben- közölte gúnyosan.
- Mi van?!- szólalt meg Niall.
- Mindössze elmesélte, hogy mi történt Bradfordban- közöltem és Zaynt bámultam, hogy vajon hogy reagál.
Elkerekedett szemmel nézett.
- Mindent?- nyögte ki.
Bólintottam, ő pedig szótlanul meredt rám.
- Én… tudom, hogy hibát követtem el. És sajnálom, hogy azt feltételeztem rólad, hogy szórakozol Adie-vel. De ő nagyon fontos nekem és sosem szerettem, ha fiúkkal van… Mert mindig rám maradt a feladat, hogy összeverjem őket, ha megbántották- nevette el magát kínosan.
A tekintetem Niall felé rebbent, aki ellenségesen tekintett a világra. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy… Á, biztos nem!
*Adie szemszöge*
- Kicsit tudnád balra fordítani a fejedet?- kértem az előttem ülő Alit.
Tökéletes. A füzettömböm felé hajoltam és tettem néhány merész vonást a szénfekete krétámmal.
- És élvezted a tegnapi bulit?- kérdezte miközben próbált a lehető legkevesebbet mozogni.
A Hyde Parkban ültünk és kiélveztük a nyári szünet utolsó hetét. Én egy öreg tölgyfának támasztottam a hátam és már nyakig festékes és grafitos voltam. Körülöttünk száradtak a már kész munkák (4-5 portré Aliről), néha megálltak az emberek, hogy megnézzék, de amúgy egyedül üldögéltünk.
- Hát… egész jó volt. Dumáltam egy jót Liammel- vontam meg a vállam és próbáltam tökéletesen lerajzolni Ali halvány mosolyát.
- Liammel?- vonta fel a szemöldökét, mire rászóltam, hogy ne mocorogjon.
- Igen, Liammel. Jó fej.
- Tehát jó fej- mondta sejtelmesen és láttam, hogy nehezére esik visszatartani a nevetését.
- Ne magyarázz bele semmit, lécci! Múltkor még teljes bizonyossággal állítottad, hogy szerelmes vagyok Zaynbe, most meg már Liammel jössz?- dühöngtem, de közben rimánkodtam az égiekhez, hogy nehogy felhozzon egy másik One Direction tagot.
Egy ideig csendben ültünk, én belemerültem a rajzolásba, Ali meg a gondolataiba, amikor megszólalt a telefonom.
- El ne moccanj!- szóltam rá a lányra, miközben próbáltam úgy kivenni a telefonomat a zsebemből, hogy lehetőleg ne legyen tiszta festék a gatyám. Bár ahogy végig néztem magamon, rá kellett jönnöm, hogy ezzel egy kicsit elkéstem.
- Hali!- szóltam bele.
- Szia!- köszönt Zayn. –Alivel vagy?
- Ühüm, miért?
- El tudnátok jönni hozzánk? Mondjuk ebben a pillanatban?- a hangjában izgatottság hallatszott.
- Persze, indulunk. Puszi- nyomtam ki.
Gyorsan vázoltam a helyzetet Alinek, majd elindultunk a fiúk házához. A metrón egy kicsit megnéztek minket az emberek, ugyanis én tiszta festék meg krétapor voltam, de nem annyira zavart.
- Sziasztok!- nyitott ajtót Harry és rácuppant Ali szájára.
Hagytam őket és bementem a nappaliba, ahol szerencsétlenségemre mindössze egy ember ült. Niall.
- Hali, Horan!- dobtam le magamat a lehető legtávolabbi fotelbe.
- Mi van, félsz tőlem, Phillip?- húzta egy féloldalas mosolyra a száját. Adie, miért is nézed te a száját?
Kicsit elvörösödtem, de mikor megláttam, hogy nagyjából a szoba két végében ülünk kitört belőlem a röhögés.
- Nem félek- néztem a szemébe, hogy bizonyítsam semmi oka a nagyképűsködésre, de ahogy megláttam azt a kék szempárt, már nem voltam benne biztos. Igazából a saját nevemben sem voltam biztos. Adie! Ja, tényleg…
- Na, emberek!- törte meg a csendet mögöttem Louis, mire hirtelen elkaptam a tekintetemet Niallről. –Azért hívtunk titeket ide, mert lenne egy elég fontos bejelenteni valónk!
A háta mögött megjelent Zayn és Sandra, Harry és Ali, Liam és Danielle (ha jól emlékszem a nevére) és Louis barátnője. Fantasztikus… Ki az egyedüli szingli rajtam kívül? Köszi, puszi Horan.
- Tehááát… kaptunk egy lehetőséget!- mondta izgatottan Harry.
- Bökjétek már ki!- mondta Ali.
- Los Angelesbe hívtak minket. 1 hónapra- bökte ki Louis.
1 hónap?! Pont mikor sikerült rendeznem a dolgokat Zaynnel?
- Tehát elmentek egy hónapra?- nyögte ki Louis barátnője.
- Tudjuk, hogy sok idő, de nagyon nagy lehetőség- ölelte át Louis. Talán mégis tök jó, hogy szingli vagyok… Most nem kell siratnom senkit.
- És mikor indultok?- léptem Zaynhez, akinek éppen a nyakában csüngött Sandra.
- Holnap- mondta, majd az arcát a lány hajába temette és valamit motyogott a fülébe.
Szuper. Imádom. Minden fantasztikus… Észrevétlenül kilibbentem az erkélyre.
1 hónap sok idő. Zaynnel pont rendeződtek a dolgok erre elhúznak Los Angeles-be. Miért most? Nem hittem, hogy minden egyszerű lesz, de ez így… A hírnév árnyoldala. Huhh, de költői vagyok mostanában.
- Mi az, menekülsz?- hallottam meg egy hangot mögülem. Pont te kellesz.
- Csak nem akarok zavarni- mondtam érzelemmentes hangon.
- Szerintem Zayn tőled is el akar köszönni - forgasd meg a kést még, oké?
- Ja, biztosan- fordultam meg hirtelen.
Ott állt a falnak támaszkodva és engem figyelt csendben.
- Végülis a barátnője. Ő lesz az első számú lány az életében- mondta, majd megfordult és visszament a házba.
Hát, kösz, Horan! Elsétáltam a kert legtávolabbi részébe, de a gondolataim nem hagytak békén. Mint egy feldühödött méhraj keringtek a fejemben.
„Végülis a barátnője. Ő lesz az első számú lány az életében.” Szőkeség ezzel pont a dolgok közepébe talált. Egész életemben megszoktam, hogy én vagyok a legfontosabb lány Zayn számára, de megkockáztatom azt mondani, hogy én voltam a legfontosabb ember a számára. Nem féltékeny vagyok, csak… Jó, oké, féltékeny vagyok! Ő volt a legjobb barátom, mindent velem beszélt meg, most meg tessék, örüljek, ha a repülőtéren majd egy helót odalök. Ez van, Adie, második lettél. Sőt… ki tudja hányadik.
- Nem jössz be?- hallottam meg egy hangot a hátam mögött.
- De, megyek- mondtam egy kicsit talán túl rideg hangon. Adie, nem ő a hibás, ne büntesd!
- Mi a baj, Ay?- fordított magával szembe Zayn.
Megráztam a fejem és egy széles mosolyt erőltettem magamra, ami inkább volt mondható vicsornak.
- Figyelj, az a baj, hogy elmegyünk?- nézett mélyen a szemembe.
- Hiányozni fogsz- öleltem meg.
- Héj, nyugi, nekem mindig te leszel a legfontosabb! Kicsit talán másabb a felállás, amiatt hogy ismert lettem, meg hogy barátnőm van, de téged nem tud senki pótolni! Oké?- emelte fel a fejemet.
Erőtlenül bólogattam. Igaza van. Nem fogom hagyni, hogy megint elveszítsem.
Visszasétáltunk a házba, ahol Sandra rögtön Zayn nyakába vetette magát. Én lehuppantam a kanapéra és bámultam ki a fejemből.
- Ti ismeritek már egymást?- bökött meg Louis, mire feleszméltem a bambulásomból.
- Öhm… szerintem nem. Adie vagyok, Zayn barátja- nyújtottam kezet a feltűnően szép, barna hajú lánynak, aki Louis mellett ült. Komolyan kisebbségi komplexusom van. Sandra, Danielle, Ali és ő is fényévekkel szebb nálam.
- Eleanor- mutatkozott be ő is egy aranyos mosollyal.
- Ismerkedünk, Phillip, ismerkedünk?- dobta le magát mellém Niall. Miért ilyen imádnivalóan idegesítő?!
- Ne fárassz, Horan, nem leszünk jóban- temettem az arcomat a kezeimbe.
- Jut eszembe, Adie! Zayn hány pasidat is verte össze?- húzogatta a szemöldökét.
Tátott szájjal meredtem rá. HOGY MIVAN?! Az nem lehet…
- Honnan veszed ezt?- nyögtem ki pár másodperc némaság után.
- Zayntől?- nézett rám furcsállva Louis.
A tekintetem az említett fiú felé rebbent, aki próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát.
- Zayn, beszélhetnénk?- léptem oda hozzá és válaszát meg sem várva egy határozott rántással felszedtem a kanapéról és a konyha felé vonszoltam.
- 5 font Zaynre- hallottam meg Niall suttogását mögülem.
- Hülye vagy? Nem láttad, hogy rántotta fel? Tartom- súgta vissza Louis.
Eközben berángattam Zaynt a konyhába. Lesütötte a szemét.
- Csak egyet szeretnék kérdezni! Hány pasimat verted meg?- sziszegtem az arcába.
Beharapta a száját, majd halkan megszólalt.
- Hát Max megérdemelte. Jared meg felbosszantott. Mike-nál talán nem volt igazam. Asszem ennyi- motyogta.
- Hát ez kész. Te komolyan összeverekedtél az ÖSSZES pasimmal?- rikácsoltam.
- De csak miután szakítottatok- mentegetőzött és bűnbánóan pislogott.
- Zee, szemeket nem ér bevetni!- nevettem el magam, amikor felvette a barna-kiskutya-szemeim-vannak-nem-vagy-képes-bántaninézését.
Erre ő is elmosolyodott, majd visszamentünk a többiekhez, akik kérdőn tekintettek ránk.
- Amúgy meg mióta vagy ilyen erős?- kérdezte Zayn, mikor visszaültünk.
- Ezt úgy kérdezed, mintha nem együtt jártunk volna vagy 5 évig karate edzésre- forgattam meg a szemeimet.
- Ez mikor?- vigyorodott el Harry.
- Még régebben. A nindzsa korszakunkban- nevettem el magamat.
- Phillip, határozottan fura vagy!- jegyezte meg Niall.
- Te meg határozottan kedves, Horan!- forgattam a szemeimet, amin a többiek jót röhögtek.
- Adie, mutassuk meg a rajzokat!- kiáltott fel Ali.
Alison, meghalsz! Küldtem felé egy gyilkos pillantást, de természetesen nem értette el.
- Az előszobában raktam le őket- sóhajtottam fel, majd becsukott szemmel hátradőltem. Pontosan Niall karjára. Úristen! Legszívesebben úgy maradtam volna, de az mennyire lenne kínos 1-től 10-es listán? 12. Adie, te egy matekzseni vagy! És már megint magammal vitatkozok…
- Arrébb, Horan!- mordultam fel ki sem nyitva a szemeimet.
- Talán légy szíves!- mondta, de nem mozdult.
- Horan!- szóltam rá még egyszer.
- Igen, Phillip?- suttogta a fülembe. A lehelete csiklandozta a nyakamat, és megborzongtam. Ha tudná, hogy mivel játszik most…
- Rakd. Arrébb. A. Kezedet!- szótagoltam és kinyitottam a szememet.
A szobában mindenki mással foglalkozott és most nagyon örültem, hogy senkit nem érdekelt a beszélgetésünk.
- Szeretnéd?- suttogta még mindig a fülembe. Úristen, ezt most csak én értettem nagyon félre?!
Teljesen elvörösödtem és a szemem sarkából láttam, hogy Niall elégedetten vigyorog. Visszakapod ezt még, Horan! Most erre mit mondjak?
- Itt vannak a képek!- lépett be Ali a szobában, kezében egy kupac rajzlappal.
Bevallom nem lettek rosszak, Aliről viszonylag könnyen lehet jó portrét készíteni, szóval nem volt olyan nehéz dolgom, de a többiek ettől függetlenül is odavoltak a képekért.
- Ez elképesztő!- ámuldozott Louis.
- Nagyon tehetséges vagy!- mosolygott rám Danielle, akivel eddig még nem sikerült beszélnem.
- Ügyes, Phillip!- hallottam meg egy hangot mögülem. Az előző beszélgetésünk még mindig az agyamban zengett.
- Köszi- mondtam zavartan. –Én azt hiszem megyek!
Elmondták, hogy holnap hova menjek búcsúzkodni és hogy mikorra, majd elköszöntem tőlük és hazaindultam.
Verd már ki a fejedből, légy oly’ szíves! Adrienne, nagyon rosszul fogsz ebből az egészből kijönni! Felejtsd el! De… Azok a kék szemek! Adrienne, azonnal hagyd ezt abba! Szuper megint magammal beszélgetek. Az örültség első jele. Vagy a második, már nem emlékszem. Lényeg, hogy nem jó. Most mi a francot csináljak?!