Chapter 6: Can we talk?

-Szia, Zayn!- nyögtem ki összeszorult torokkal, miközben hat szempár kíváncsian figyelte minden mozdulatomat.
-Hé, te nem a csaj vagy a dedikálásról?- szólalt meg hirtelen Harry.
-Dedikálás?- ismételte Ali. Hopsz, azt hiszem erről nem beszéltem neki…
-Igen! Az egy héttel ezelőtti. Adie ott volt és elrohant-mesélte lelkesen Harry.
-Te elrohantál?- nézett rám értetlenül Ali.
Megpróbáltam a lehető legkisebbre összehúzni magamat, de a próbálkozásom, hogy láthatatlan maradjak teljesen felesleges volt, ugyanis mindenki engem bámult. Lesütöttem a szemem és vártam, hogy történjen valami.
-Szóóval…- törte meg a kínos csendet az egyenes barna fiú. Adie, gondolkodj, mi a neve?!- Ismeritek egymást?- mutatott rám és Zaynre.
-Az nem kifejezés- motyogta Zayn.
-Talán egy ex-barátnőd?- faggatta rendíthetetlenül a srác. Hogy a francba hívják?!
-Nem.
Miközben valami használható információt próbáltak kihúzni Zaynből én gyorsan körbetekintettem. Ali bocsánatkérő pillantásokat küldött felém. Jajj. Végül is csak jót akart.
-Nem baj- formáltam a szavakat hangtalanul, mire kifújta a levegőt és elmosolyodott.
-Jó, meguntam! Ki vagy?- fordult felém a fiú. Mr. Úgy Sem Jut Az Eszembe A Neve.
-Adie Phillip- válaszoltam tömören.
Na, itt már egy kicsit kezdte elveszíteni a türelmét. Itt állunk egy 10 perce és senki nem tud semmit.
-Mi lenne, ha bemennénk?- szólalt meg a másik barna. Liam! Tudom a nevét, de jó! Szánalmas vagy, Adie…
Kérdőn tekintettem Zaynre, aki meggyőzően bólintott egyet. Ha ő is azt akarja…
Bementünk a házban, ahol egy tágas nappaliban foglaltunk helyett.
-Meguntam a barkochbát! Ki vagy, honnan ismered Zaynt és mi történt, amitől ilyen hmm… viharos a viszontlátás?- tört ki Mr. Anonymusból.
-Adie vagyok és háát…- kezdtem, de továbbra sem volt ötletem, hogy hogyan fejezzem be a mondatot. Mert végül is mije vagyok én Zaynnek? Az ex-legjobbarátja és ex-lelkitársa. Nem olyan nagy szám.
-És hát…?- emelte meg a szemöldökét kissé Harry.
-Egy öhm… közeli ismerőse- nyögtem ki. Komolyan, ennél bénább dolog nem jutott az eszedbe, te nagyokos?
-Közeli ismerőse… Aha, na jó én ezt nem bírom. Louis, folytasd a próbálkozást Zaynnel, hátha ő hamarabb dalol nekünk- csapta össze a kezét a fürtöske.
-Louis, tudtam!- kiáltottam fel hangosan, mire mindenki értetlenül rám bámult. Hoppá.
-Én csak…- kezdtem mentegetőzni, de Zayn féloldalasan elvigyorodott és közbeszólt.
-Nem tudtad a nevét, mi?- röhögött.
-Pofa be Zee!- rivalltam rá.
-Nem.
-De.
-Nem.
Már épp rá akartam vágni, hogy: De!, amikor rájöttem, hogy a szoba közepén állunk, mindenki minket néz és egy totálisan értelmetlen dolgon vitatkozunk.
-Valaki beavatna minket? Mondjuk, te Zee?- vigyorgott Zayn becenevén Louis.
-Te nem hívhatsz így!- fakadt ki.
-Ha ő igen, akkor én miért nem? Mi Ő neked?- vigyorgott.
Legszívesebben Zaynre ordítottam volna, hogy: CSAPDA!!, de akkor már válaszolt.
-Végülis csak nagyjából 17 évig volt a legjobb barátom-nézett rá gúnyosan, majd a vigyor hirtelen leolvadt az arcáról.
Az arcomat a kezeimbe temettem, de még így is észleltem, hogy a szobában lévő összes szempár rám szegeződik.
-Tehát egy ex-legjobb barát…- törte meg a csendet Louis morfondírozása.
-Fiúk, nem jöttök ki velem a kertbe?- pattant fel Ali.
Nem, nem, nem! Hogy teheti ezt? Nem akarok vele beszélni.
-De, persze!- álltak fel gyorsan mind.
-Nem szükséges!- szólaltunk meg teljesen egyszerre Zaynnel, mire a többiek elmosolyodtak.
-Itt leszünk kint, ha bármi baj lenne!- kacsintott rám Ali, mire én végighúztam a kezemet a nyakam előtt, jelezve, hogy ezért még megölöm.
Csak felnevetett, majd Harry kezét fogva kiment. Várjunk, csak… Mr. Titokzatos X egyenlő Harryvel?? Kezdek összezavarodni.
Míg a gondolataimba merülve álltam ott, a szoba kiürült és csak Zayn és én álltunk ott.
-Látom még mindig rajzolsz- jegyezte meg pár perc múlva.
Mi van? Hogy jön ez ide? Honnan veszi, hogy…Ja, a rajzom még mindig a kezében van.
-Igen…-mit mondjak?
-És hogy kerülsz Londonba?- megpróbált egy nyugodt és könnyed csevegést kezdeményezni, de túl jól ismertem már. Zavarban volt. 

Miért? Miért vagyunk most itt? Miért most? Miért itt? Miért ÍGY?
-Zayn…Zee…Bradfordboy- mosolyodtam el.
-Azt hittem leszoktál már erről az idegesítő névről- nevetett fel halkan.
Csak megráztam a fejem.
-Zee…
-Igen?- nézett rám szinte könyörgően.
-Beszélhetnénk?
-Azt csináljuk most is, Ay- vigyorodott el.
-De nem úgy… Beszélhetnénk arról, hogy mi történt egy évvel ezelőtt?- néztem fel lassan a szemébe.