Chapter 8: Just me and you

Na kinek vannak a legjobb olvasói? Nekeeem! ♥ szeretlek titeket :') xx p.s.: 14 smiley, el tudjátok ezt hinni?? *-*

- Ugye nem magadat okolod?- emelte fel a fejemet az államnál fogva Zayn.
- Nem- hazudtam gondolkodás nélkül.
- Ay! Légy őszinte! Figyelj, régen történt, hülye voltam- hadarta kétségbeesetten.
A többiek csendben figyeltek minket, semmit sem értettek az előttük zajló eseményekből.
- Talán magamat okolom- vallottam be. –De megértem, sőt…
A pulcsim ujját óvatosan felhúztam, hogy Zayn rálásson a csuklómra, amin vékony félig beforrt sebek húzódtak.
- Adie…- kezdte.
- Felejtsük el, jó? Tudod, tiszta lap- mosolyogtam gyengén.
Csak bólintott, majd visszaült az egyik fonott székbe, én pedig az ölében foglaltam helyet. Tényleg, nehogy félreértsétek, köztünk soha nem lesz több mint barátság. Egyszerűen nem működne.
- Hali!- hallottunk meg egy vidám hangot mögülünk, majd egy alak dobta le magát a mellettünk álló székbe. Na, itt az elveszett bárányka…
A szőke hajú fiú az egyik kezében tartott kólát bontogatta, mikor meglátott. Az egyik szemöldökét kérdőn felhúzva meredt Zaynre, aki vigyorogva bámult rám.
- Zayn, nem gondolod, hogy ez magyarázatra vár?- szólalt meg, mikor rájött, hogy Zayn nem szeretne túl sok szót vesztegetni az egy-idegen-lány-ül-az-ölemben ügyre.
- Adie, ő itt Niall, Niall, ő itt Adie a legjobb barátom- mutatott be minket egymásnak.
Niall egy ideig mosolygott, majd amikor meghallotta a legjobb barátos részt, a vigyor egy pillanat alatt leolvadt az arcáról.
- Szóval, ő Adie- mormogta és ellenséges pillantásokkal méregetett.
- Héj, Niall miért tud róla, ha mi nem?- fakadt ki Harry és sírást tettetett.
- Hidd el, jobban jársz, ha nem tudod meg ezeket a dolgokat- motyogta Niall.
Ennek mi baja van?! Kérdőn Zaynre meredtem, aki szintén a szöszit vizslatta a szemeivel, homlokát enyhén ráncolva.
- Miről van szó?- kérdezte komoly hangon Liam.
- Áá, csak egy kis semmiség- mondta gúnyosan Niall.
- Elmondanád, hogy mi bajod van?- fakadtam ki.
Ártatlanul nézett rám.
- Nekem semmi. Miért feltételezed az ellenkezőjét?- pislogott rám azokkal az idegesítően kék szemeivel.
- Niall, állj le!- szólt rá halkan Zayn.
- Pont te véded?- mordult fel.
- Azt hiszem, én megyek- pattantam fel Zayn öléből.
Niall ellenséges pillantásokat küldött felém, Zayn szeméből aggodalmat olvastam ki, a többiek csak szimplán értetlenül meredtek rám.
- De sajnálom!- kiáltott fel Niall, majd felpattant és megölelt. –Hagyd békén Zaynt!- motyogta fenyegetően a fülembe úgy, hogy csak én halljam.
Kibontakoztam az öleléséből és kérdőn-sértetten meredtem rá. Kék szeméből csak úgy sütött az ellenségesség. Intettem a többieknek, nyomtam egy puszit Zayn arcára, majd kisétáltam az utcára.
- Adie!- hallottam meg egy kiáltást a hátam mögött.
Megpördültem a tengelyem körül. Zayn kifulladva rohant utánam. Lihegve fékezett le előttem.
- Hát te?
- Nem tudtunk rendesen elbúcsúzni- mosolygott kisfiúsan.
- Mi baja van velem?- szegeztem neki a kérdést.
A tekintete egy pillanatra elsötétült, de hamar észbe kapott.
- Fogalmam sincs- mondta és talán el is hittem volna, de én szerencsétlenségére pontosan tudom, hogy mikor hazudik.
- Aha, persze- fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt. –Zayn!- szóltam rá.
- Tényleg!- bizonygatta lelkesen.
- Jól van…- morogtam. –Holnap nincs kedved találkozni?- váltottam témát.
Szélesen elmosolyodott, majd már vette elő is a telefonját. Gyorsan megadtam neki az új számom.
- És merre megyünk?- kérdeztem.
- Öhmm… mit szólnál a kikötőhöz?- vigyorodott el.
- Én, te és a víz. Nagyon-nagyon rossz- nevettem el magam. Régen hallottam már az őszinte nevetésem. Nagyon-nagyon régen. De Zayn mellett tényleg újra önmagam lehetek!
- Naa! Jó lesz!- bíztatott.
Végül rábólintottam. Ő hazakísért és az út alatt rengeteget beszéltünk. Konkrétan be nem állt a szánk.
- Hát, itt lakok most!- mutattam a házra, mikor megálltunk a kapu előtt.
- Szép-mosolygott. –Akkor holnap?
-Ühüm- megöleltem, majd elindultam a ház felé.
Két lépcsőfok választott el az ajtótól, amikor visszafutottam. Zayn már jó 20 méterrel arrébb sétált. Gyorsan odafutottam hozzá.
- Hát te?
- Ne utánozz!- ütöttem gyengéden fejbe. –Hiányoztál!
Egy puszit nyomtam az arcára és vigyorogva szaladtam vissza a házba.

*
Valaki egy hirtelen rántással megszabadított a takarómtól.
- Naa!- mordultam fel és a kezemmel tapogatni kezdtem a „támadóm” irányába.
- Hasadra süt a nap, hercegnő!- hallottam meg egy vidám hangot.
- Zayn, tudod, hogy nagyon szeretlek, de ha nem adod vissza a takarómat, meghalsz!- motyogtam és a fejemet a párnámba fúrtam.
- Ne akard, hogy drasztikusabb dolgokhoz folyamodjak!- kuncogott halkan. Nagyon jól mulatott a helyzeten.
- Úgy sem fogsz!- morogtam.
Erre kedvesen visszatakargatott. Jólesőn mordultam egyet és Zayn felé fordultam, továbbra is csukott szemmel.
- Biztos vagy benne, hogy nem kelsz fel?- kérdezte Zayn egy furcsa hangsúllyal a hangjában.
Erre már kipattant a szemem. Lerántotta rólam a takarót és egy vödör vizet zúdított a fejemre. Köhögve ültem fel, a hajamból ömlött a víz.
- Meghalsz Zayn Malik!- fújtattam, a szemeim pedig villámokat szórtak.
Kipattantam az ágyamból és dühösen bevonultam a fürdőszobámba. Gyorsan rendbe szedtem magam és azon gondolkoztam, hogy hogyan álljak bosszút Zaynen. Gonoszul elvigyorodtam és kilibbentem a konyhába.
- Tessék!- nyomott a kezembe egy kávét. Na, jó ez azért kedves volt. Pont a kedvencem.
Miután megittam a kávémat, bepattantunk Zayn kocsijába (valami gusztustalanul drága terepjáró) és elindultunk a kikötő felé. A rakparton leparkolt a kocsival, majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.
- Leülünk valahova?- kérdezte Zayn.
Bólintottam, majd letelepedtünk egy keskeny mólóra. Levettem a tornacipőmet és óvatosan belelógattam a lábamat a hideg vízbe. A nap melegen sütött, de a vízfelszín kellemesen hűvös volt.
- Tegnap mikor elmentél- szólalt meg hirtelen Zayn,- elkezdtem átnézni a régi dolgaimat. És találtam valamit, amit szeretné neked visszaadni.
A zsebéből egy vékony bőrszalagot húzott elő. A durván vágott szalagon különböző motívumok voltak festve. A régi karkötőm.
- Köszönöm- mondta kissé rekedten, miközben óvatosan felkötötte a csuklómra. –A tiéd is megvan még?
Felhúzta a pulcsijának az ujját, amin ott pihent a már kissé kifakult karkötő. Egy ideig csak ültünk ott, egymás mellett. Nem volt kínos a csend, de valahogy amellett, hogy megnyugtatott a tudat, hogy ott van velem és vigyáz rám, kellemetlennek éreztem, olyan volt, mintha messze járna tőlem. Mintha ez az egy év olyan szakadékot húzott volna közénk, amit egyikünk sem mer átlépni.
- Meg fog fagyni a lábad!- szólalt meg Zayn ezzel felébresztve a bambulásomból.
Eddig fel sem tűnt, de a lábam már nagyon fázott. Gyorsan kihúztam a vízből.
- Milyen volt az X-factor?- bukott ki belőlem a kérdés.
- Huhh, a rövid vagy a hosszú változatra vagy kíváncsi?- mosolyodott el rosszfiúsan.
- A hosszúra, te buta!- nevettem fel.
A fejemet a combjára hajtottam. Elkezdett játszani a hajammal, majd belefogott a mesélésbe. A válogatótól kezdve, az élő show-kon keresztül, az utolsó számukig mindent elmesélt. Hogy milyen volt élni a házban, hogy szokta meg a népszerűséget, hogy mennyire hálás volt, amikor találkozott a fiúkkal, de hogy mennyire meg is volt rémülve, mert azért csak félelmetes, hogy 4 idegennel kell együtt zenélned egyik napról a másikra. Mesélt a többi versenyzőről is, de egy név sem volt ismerős.
- Nem nézted a műsort, ugye?- csóválta meg a fejét.
- Nem- vallottam be. –Éppen el akartalak felejteni, meg az hogy vagdossam magam és depresszióba essek fontosabb volt.
Az arca elkomorult és óvatosan megfogta az államat és belenézett a szemembe.
- Ez nem vicces, Adie!- mondta meggyötört hangon.
- Oké, tudom, bocsi- húztam el a számat. –És milyen érzés szupersztárnak lenni?- váltottam gyorsan témát.
- Napi 24 órában mosolygás, sikoltozó lányok ezrei, de imádom- foglalta össze.
Halkan felnevettem, aztán eszembe jutott, hogy még nem bosszultam meg a reggeli ébresztést. Felpattantam és mögé sétáltam, mintha csak azt csodálnám, ahogy az egyik teherhajó, hogy fut ki az öbölből. Ő is követett engem. Mikor mellém ért, megragadtam a karját és belelöktem a vízbe. Gonoszul kacarászva vártam, hogy köhögve felbukkanjon a víz felszínén, de nem jött. És akkor bevillant…
- Basszus! Nem tud úszni!- csaptam a homlokomra és ijedten a vízbe vetettem magam.
Megragadtam a fiút és erős csapásokkal a vízfelszín felé kezdtem úszni. Mikor végre éreztem, hogy a fejem kibukkan a vízből, mély lélegzetet vettem és hagytam, hogy a szén-dioxid zihálva távozzon a tüdőmből.
Lihegve ültünk le a mólóra és próbáltuk visszaállítani a légzésünket a normálisra.
- Bo..bocsánat! Elfelejtettem, hogy nem tudsz úszni!- ziháltam és bűnbánó pillantásokat küldtem felé.
- Semmi baj, most már kvittek vagyunk!- ölelte át a vállam. Pulcsijából ömlött a víz a karomra, de nem érdekelt.
- Lehet, hogy vissza kéne mennünk! Meg fogsz fázni. És akkor a rajongók szomorúak lesznek!- álltam fel és felhúztam Zaynt is a földről.
Kézen fogva mentünk vissza az autójához. A fűtést maxra kapcsoltuk, hiába volt kint kellemes nyári meleg, a ruháink jegesen tapadtak bőrünkhöz.
- Holnap délelőtt nem jössz át hozzánk?- kérdezte Zayn, miközben már az ajtónkban álltunk.
- Arra gondoltam, hogy keresek valami munkát. De estefelé lehet, hogy átmennék!- mosolyogtam félénken.
Átölelt, nyomott egy puszit az arcomra, majd bevágódott a kocsijába és elhajtott.
Gyorsan lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Nem is sejtettem, hogy éppen ebben a pillanatban az életem 180°-os fordulatot vesz. Hogy ez az utolsó nyugodt napom.